| Ár/érték arány: |  |
| Minőség: |  |
Első terepszemle alkalmával egy VIII. kerületi, késdobáló jellegű helyet látogattunk meg. Igazi olvasztótégely ez, rengeteg ember és emberszerü lény múlatja itt együtt az időt. No igen, az idő. Kissé kései érkezésünk megpecsételte sorsunkat, ülőhely már egy szál sem akadt, de még állni is alig lehetett. Viszont a hátsó, letakart billiárdasztal egyszerre tölti be az asztal, szék és fogas feladatát. Háromazegyben,de úgy, hogy azt Szőkekapitány is megirigyelné. Ám a plafonról csüngő műanyag dísznövények visszarántanak minket a mélymagyar valóságba: kétség sem fér hozzá, hogy az Üllői úton járunk.
A hely fő vonzóereje az áraiban rejlik, melyek finoman szólva is pénztárca-kímélőek. Egy korsó ászok 220 ft, ami elég baráti. Sima "bor" néven házibort kapunk, egy nagy fröccs mindössze 90 ft. Ideális hely buli előtti "bemelegítéshez", ráadásul 100 méteres körzetben nem egy szórakozóhelyet találunk (Trafó, WB, K2...). Ha nem vagy az "állva több fér" elv híve, érdemes a koresti órákban érkezni, máskülönben úgy jársz, mint kocsmagerilla csapatunk. A zenegép iróniája, hogy hiába vannak benne jó dalok, a törzsvendégek mégiscsak a lakodalmas rock rajongói táborát gyarapítják, ami amúgy nem túl nagy baj, hisz egy tisztességes péntek estén a készüléktől 3 méterre sem lehet hallani sokat. A pultos hölgyről csak annyit, hogy ha egy "olcsóbb" koktélba (vbk) valaki szívószálat kér, akkor csúnya nézés a jutalma, de hát a jófejség nem alapkövetelmény az állásinterjún. A személyzet másik tagja (pohárszedő/mosogató lány) remek alakja ellenére a papírzsacskó effektus díszpéldánya valószínűleg nem lenne az év arca verseny különdíjasa.
Összességben nem rossz hely, annak, aki nem teszi magasra a lécet, vagy átmeneti tőkehiányban szenved, egyenesen remek. A minősítés önmagáért beszél, minket meggyőzött. És lehet, hogy pofátlanság, de azért nem ez lesz a törzshelyünk.
